MULT

Letűnt évtizedeimből,
Halvány ködfátylon át:
Int felém a múlt emléke,
Lebbentve fátyolát.

Int: - kisgyermek éveimnek
Boldog, szép Világa.
Int: - Könnyelmű Ifjúságom
Öröme, bukása.

Int: - a hosszú életkornak
Sokezernyi képe
S már itt jár közel, mögöttem
Az ősznek emléke.

Fájna tán a távoli múlt,
Mely régen itthagyott,
Fájna, hogy vissza nem jönnek
Boldog pillanatok.

Téphetné szívem a jelen:
Romló porsátorom,
De szívemben él az öröm
S el nem hagy utamon!

Sok, sok bűnöm, mulasztásom,
Nem vádol már engem,
Mert szerettél, s megváltottál
Hűséges Mesterem!

1997.CS. B.

CSENDESHÉT, 1997-BEN

Valaki hiányzik.
Aki mindig itt volt.
Ki egyszer sem hiányzott,
S hűségesen harcolt.

Hiányzik közülünk,
Nem nyílik ajtaja
Hiányzik derűje,
És kedves mosolya.

Az hiányzik itt most,
KI mindig elöl járt!
A harcban mit vállalt,
Hűségesen szolgált.

Mint a kicsiny gyertya,
Mindig világított,
Krisztus szolgájaként
Tiszta fényt árasztott!

Lassan már csonkig ég,
A fénye halványul
S ha utolsót lobban
Várja Őt majd az ÚR!

1997.
CS. B.
Torbágy

FENT A HEGYEN

Magas hegyre építetted Uram,
Itt épült Sionnak háza.
S lobban Lelkednek tisztító tüze
Kármelnek perzselő lángja!

Oltalmazó szeretet védte itt
S tartotta meg Isten Házát!
Ajándékod lett itt a reménység!
Hirdeti Urunk hatalmát!

Hatalmas és dicső vagy, jó Uram!
Szálljon szent nevedre hála,
Mert megörvendezteti népedet
A hálaadásnak Háza.

Itt e gyönyörűséges szép helyen
Dicsér ezernyi madár himnusza,
Hol az érkezőt szeretet várja,
Várja Megváltó Krisztusa!

Adod Jézusom az elveszettnek
Drága véred szent váltságát!
Teremted ujjá megfáradt életünket
S zengjünk mi is - Hallelúját!

1997. CS. B.
Torbágy.

SÁNDOR TESTVÉR

Egyszerű volt s szerény.
Névtelen, hű szolga,
Életét, erejét,
Mind Urának adta.

Nem tartott meg semmit
A maga számára.
Szerette és figyelt
Jézusa hangjára

Figyelt Ő és szolgált,
Erőt Tőle kapott:
"Naponként - új erőt"!
És bűnbocsánatot.

Szolgálat örömét
Urától megkapta:
Szolgálata közben,
"Mennybe - felragadta"

1997.máj.
Biatorbágy

HITMÉLYÍTŐN

Mélyen szánt most ekéd Uram
Lelkem talajában.
Mindent forgat, feltép, kivet,
Ami jó volt nálam.
Felszínre kerül mulasztás,
Csendben megbújt vétkek.
Lelkemnek a legmélyéig
Hasít metszőkésed.

Kérlek Téged én jó Uram
Hasíts egyre mélyen.
A jónak vélt életemet
Formáljad át! - S nékem
Legyen élet a számomra
A te mélyszántásod!
Szülje újjá életemet
Hű gondoskodásod.

1997. CS. B.

HÁLAADÁS

Mint felrebbenő sas a fészke felett,
Védőn kiterjeszti szárnyait
S nem érheti fészkét veszedelem,
Mert fölötte Király - őrködik!
Féltve őrzi fészkét - szirt magaslatát,
Féltett e hely! - Mert Néki drága!
Itt gyúl ki először a hajnal fénye,
Itt ragyog fel - nappal világa!

Bőven áradt itt Uram szereteted,
Fölötte tartva szent kezedet.
Mert szeretted, védted, oltalmaztad
És Te őrizted itt népedet!
Kerested itt elveszett bárányaid,
Árasztva Igédnek bő záporát!
S az, ki elfogadott Téged, Jézusom:
Véreden nyert itt örök hazát!

Amit itt cselekedtél hű Krisztusunk
Nincs szív - nincs annyi forró hála,
Mely mindenért buzgón hálát adhatna,
S Tenéked mindent meghálálna.
Add, hogy lássuk most hűséges jó Urunk
Számunkra áldásod kegyelem!
Sasszárnyaidon hordozod itt néped
S elég számunkra e védelem!

1997.CS. B.

BOLDOGSÁG, ÖRÖM VÁR

Annak van jó dolga,
Akit hazavárnak.
Meleg otthon várja,
Ha vándorútjának
Egyszer végére ér.
Levetve út porát,
Sok, sok fáradtságát:
Boldog otthonba tér!

Jó annak,kit útján
A szeretet kísér,
Mert nem jár egyedül
Az, ki hisz és remél!
A göröngyös úton is
Van hű Pártfogója,
Mert vele vándorol
Krisztus - Megváltója!

Hogyha terhet hordoz
Kap hozzá új erőt,
Hű Ura segíti,
Mert hazavárja őt!
Védi erős karja
Az út próbáinál,
S boldogság várja őt:
Hol Jézus a - Király!

1997.CS. B.

ÖRÖK SZERETET

Ha szeretet, mely összeköt
Szent kapcsolat két fél között!
S amíg tart ez a kapcsolat,
Létesít egy drága hidat!
Urunk hídja a szeretet.
Drága híd, mit Ő épített!
Ő hozta az áldozatot:
E híd az, mely - aláhajlott!
Lehajló híd az ő hídja,
Néki kellett leszállnia.
Rajta felfelé mehetek,
Hol vár: - az örök "Szeretet"!

1998.CS. B.

LÁTTAM A CSODÁDAT

Láttam a csodádat Uram!
Láttam mind a két szememmel!
Nappali fény világánál
Fogtam fel ésszel, szívemmel.
Mikor elém állt - megjelent
Az, amitől nagyon féltem,
De Te ott voltál hű Uram,
Erős karod ott volt jelen
Szereteted, s ajándékként:
Visszaadtad Őt énnekem!

Segíts Uram meghálálni
A sok csodát, melyeket adsz!
Segíts a hitben megállni,
Hogy Téged mindig áldjalak.
Lássa meg a szívem, lelkem,
Áldásaid, csodáidat
Töltse el szívem a hála,
Boldogság, öröm, hódolat!
Mert Te nem kímélted Uram
S odaadtad értem Fiadat!

CS, B.

EGY FORRÁS VAN…

Élő víz, - mely
Jézusom belőled árad.
Tisztítson meg,
Tisztítsa szívemet, számat.
Sodorna bár!
S ragadna magával engem!
Lennék tiszta:
S Te uralkodnál szívemben!

1997. CS. B.

MÉG SZÓL!...

Még szól az Úr!
Igéje hangzik még a Világon!
Még hívogat!
Keres, hogy megmentsen és megáldjon.
Hangzik szava:
Nyitva még a kegyelemnek ajtaja!
Hivatalos:
"Mind! - Kinek Fiam volt a Pásztora!"

1997.CS. B.

VÉGZÉS

ISTENI VÉGZÉS SZÜLETETT
FENT A KERESZTNEK OLTÁRÁN!

"HIVATALOS! - VÉRPECSÉTES"!
OTT HALT MEG ÉRTÜNK A BÁRÁNY!

1997. CS. B.

UNOS - UNTALAN…

Egy hely van itt e Világon,
Hová én mindig mehettem.
Örömöm, bűnöm, bánatom:
Lábaidhoz letehettem.
Nem küldtél el soha engem,
Nem néztél át soha rajtam,
Mehettem én minduntalan,
Hogyha kerestelek Uram.

Magadhoz emeltél engem,
Amikor jöttem szennyesen.
Mikor nem volt menedékem,
Újra, s újra - jöttem, jöttem!
Jöttem, mert egy érthetetlen,
Nagy szeretet várt ott engem!
Várt a váltság - halál helyett
Krisztus - Ki értem szenvedett!

1997. CS. B.

TE SZERETSZ URAM

Tudom, hogy Te szeretsz,
Akkor is, ha ránk támadnak.
Tudom, látja szemed
S tudtod nélkül nem bánthatnak.
Fordulhat ellenünk
Gonosz gyűlölet s indulat,
Nem árthat nékünk, mert
Érezzük szent oltalmadat!

Álnokok, hazugok
Körülvehetnek bennünket,
Megszégyenülnek, hisz
Te vigyázod életünket!
Csöppnyi létünk Uram,
Amely Néked nagyon drága,
Érte legdrágább adatott:
Krisztusomnak "Szent váltsága"!

Támadja életünk
Sátán ereje, hatalma!
De nem győzhet mégsem:
Szent Atyánknak erős karja,
Felemel és megtart,
Ha elesem is e harcban,
Mert Te szeretsz Uram
S Krisztusban Te vagy oltalmam!

1997.CS. B.

A RÓMAI SZÁZADOS

Nem ismert addig, csak
Hűséget, fegyelmet!
Hatalom Védője,
Rendet, engedelmet!

Most mégis megrendül:
Befelé könnyezve.
Harcok bátor hőse,
Porig le van győzve!

Mert Kit parancsára
Kínoznak halálra,
Kit most feszíttetett
Kínos keresztfára:

Nem mond hangos átkot
És nem kiáltozik.
Atyjához száll szava:
S értük imádkozik!

"Meglátta a Királyt"
Ott fenn a kereszten!
Látja most a Latort,
Üdvösséget nyerten!

Olyat érzett a szíve,
Amit eddig - soha.
Lelkéből szakadt fel:
"BIZONY, ISTEN FIA"!

1997, CS. B.

LENT A MÉLYBEN

Mikor tornyosulnak bősz viharfellegek
S te úgy látod: - nem áll útjában semmi sem,
Nem látsz mást, mint pusztító ,szörnyű erőt
S úgy látod: - nem véd meg tőle semmi sem!

Jaj! - Ha nem hiszed, hogy fenn a vihar felett
Fénylőn tündököl egy tiszta,szép Világ:
Egyszer áttör majd tündöklő szép fénye
S elűz orkánt, vihart S a pusztító hadat

Ó segíts, mikor vihar tombol felettem,
Mely döntöget reményt, hitet, várak falát!
Te vedd Uram kezedbe kis életemet,
Szívem téged lásson csak: - viharnak Urát!

Segíts, hogy legyen enyém szent ígéreted,
Mit a te népednek ígértél jó Uram.
legyen vár, kőszikla a Te hű oltalmad,
Fogjam kezed s úgy járjam itt földi utam!

Járjak Veled, gondtalan, gyermeki hittel.
Hitem lásson Téged viharfellegen át,
Lobogjon lelkemben Lelked tiszta fénye,
Míg el nem érem Uram, a Menny Honát.

1997. CS. B.

A TE HŰSÉGED

Megláttattad újra velünk urunk
Szeretetednek nagyságát,
Amikor vész zúgott felettünk,
Szíved végtelen irgalmát!
Mikor betegágyunk mellett,
Ott állt már a zordon halál,
De Te nem adtál engedélyt neki,
Kegyelmed nagyobb nálánál!

Megsebesítesz, de kötözöl is
Te aláhajló szeretet!
Patakban folyhat könnyeim árja,
Akkor is fogod kezemet.
Te soha nem engedsz több terhet rám,
Erőt ád szentséges karod.
Hűséged velünk volt, nem hagyott el,
Halálunkat nem akarod.

1997. CS. B.

M A

Mind nagyobb értéke van a mának
Nap - minden percének, órájának.
Ajándékként érkezik részemre,
Kedves földi ajándék Uramtól,
Mert benne van elrejtve kegyelme!
Sok, sok nap, mit éltem: - történelem
Melyet Te látsz, mint könyvben leírva
( S végig hordozott szentséges karja)

Nagy ajándék, hol minden kegyelem:
Szereteted kísért az életemen.
Gondviselő szeretet hordozott,
Hol vész tombolt és halál aratott!
S láthattam, hogy tengernyi vészben:
Halál árnyékának szűk völgyében,
Termő nyárnak - áldás - örömében
Jézus rám talált és megszabadított!

Jár velem ma is, midőn napjaim
S lépteim egyre rövidülnek bár,
Megköszönök Uram minden napot:
Krisztusért utam kijelölve már!
Előbb szerettél Uram engemet,
Ki elhívtál, s földi életemet:
Váltság várt engem - születésnapomon,
A drága cél! - Hogy nálad folytathatom!

2005.CS. B.

ÍTÉLET - KEGYELEM

Kit Isten leítélt,
Nincs ki azt megszabadítsa!
Ellenségeinek,
Terveit mind felborítja.

Azt, ki Őt nem féli
Elöbb, utóbb megítéli!
Nem menekülhet meg:
Tetteit - mind számonkéri!

De akit Ő szeret,
Azokat, akik övéi
Ellenségeitől,
Bármi áron is - megvédi!

Ki a kezét fogja,
Az jut majdan biztos révbe!
Megkegyelmez, s annak:
Idején jön segítsége!

Ki szereti urát,
Számíthat őrizetére.
Sok nyomorúságát,
Rábízhatja mesterére!

Megbocsátja bűnét,
S gyógyírt ad sok, sok sebére:
Az örökéletre
Váltja meg őt - Krisztus vére!

1997.CS.B.

NOVEMBERI KÖD

Novemberi, hajnali köd
Szétterült a messzi tájon.
Befödött, eltakart mindent
S eltűnt minden a Világon.

Nem maradt más, mint szürkeség,
Mely el nem múlna magától,
Mint bizonytalan jövendő
Titkát rejtő, szürke fátyol.

Hogyha tudnám, eloszlatnám,
Hogy mindent lásson szemem,
De csak Nap sugára bontja,
Melyet Te adsz én Istenem!

Oszlasd el a szívemben is,
Mikor köd telepszik rája,
Te adj új fényt a lelkembe
S áraszd gazdagon reája.

1997.CS. B.

ÉRETT KALÁSZ…

Érett kalász
Tanítasz engem.
Tiszteletet
Gerjesztesz bennem!
Szívem mélyén
Tanítod nékem
" Életutad"
Borúban, fényben.
Hálagyümölcs
Az egész lényed!
Eső, napfény
Érlelt meg téged.
Szunnyad benned:
Sok "Istenáldás"!
S táplálod majd:
Éhezők nyáját!
Drága teher,
Amelyet hordoz
Telt kalászod,
S fejed lehajtod.
"Alázatos,
Terhet hordozó"!
Áldásodat
Másoknak adó!
Eltékozló,
SZÉP, ÉRETT KALÁSZ4

1997,CS. B.

ŐSZNEK ÉVADJÁN

Borongós árnyak egyre csak nőnek
Télbe nyúló ősznek az útjain.
Mi, akik még itt járunk az őszben
Látjuk, hogy egyre fogynak soraink.

Lassul a léptem, görnyed a hátam,
Mögöttem életnek sok terhe van,
S közben lemaradt tőlem hű Társam,
Az út ment tovább, s - folytattam magam.

Jaj annak, ki magára marad!
És kezét már nem fogja senki sem.
Körülveszi az árváknak kínja,
Nagy némaság s a gyötrő, síri csend.

Pedig egy segítő még maradt,
Kit nem ismertek egy élet alatt,
Nem hiányzotta szeretete sem:
"A szerető, gondviselő ISTEN"!

Megmenekül minden szegény árva,
Ki magányában Őt megismeri,
S Urát a Krisztusban - megtalálja,
Ki hűtlen gyermekét vállra veszi!

És felragyog az őszi Nap fénye!
Biztatón ontja majd lágy sugarát,
Ki rátalál Krisztus kegyelmére:
Boldog jövőt nyer! -"Az üdvnek Honát".

2001. CS. B.

PÁROMNAK

Írnom kell tenéked,
Mert Te vagy az enyém.
Úgy kaptalak Téged
Életemnek delén.

Urunk küldött s jöttél,
Meghallottad szavát
S elárvult életünk
Segélykiáltását.

Lassan negyed század
Jött s múlt el azóta,
Drága ajándékként
Élsz itt a családba'!

Köszönöm a derűt,
Mit hoztál szívedben,
Köszönöm a hitet,
Mely világít nékem.

Köszönöm a békét,
Örömöt, jóságot,
Állhatatos hited,
Lelki tisztaságod.

Köszönöm tenéked
Tiszta hűségedet,
Látom, érezhetem
Nagy szeretetedet.

Szálljon most szívemből
Hála és dicséret,
Nevére annak, Ki
Nékem adott Téged!

1998. CS. B.

AZ ÉLET SZÍNPADÁN

Folyik a nagy előadás
Világ forgó színpadán.
Gyönyörű a játszótere,
Szépnek alkottad Atyám.
Tündöklő a fényforrása:
Nap, mely felettünk ragyog,
Éjszakai felvonásán
Ragyognak a csillagok.

A darabnak szereplője
Mind, ki életet kapott!
Nagy, nemes és szent küldetés:
Mindnek egyformán jutott.
Tökéletes a szövegkönyv,
Amelyet írt írója,
Ha követnék a szereplők,
E világ boldog volna.

Ámde sokan nem azt teszik,
Mit előír a szerep!
Tragédiát okoznak itt
Engedetlen emberek.
Nem követik azt az utat,
Mely eléjük adatott,
Pusztulást hoznak, okoznak,
És nyernek kárhozatot!

1996. CS. B.

SZERESD…

Szelíd szavad mondja
Nékem, hogy szeresd.
Szelíd tekinteted
Bíztat engemet.
A Te példád mutat
Utat énnékem
Meg is mondod nekem,
Hogy miként tegyem.

Kéred, hogy szeressem
ellenségemet,
Pedig Te Jézusom
Ismersz engemet.
Van hozzám bizalmad
S, ha kezed fogom,
Te szeretsz már bennem
Drága Jézusom!

1998. CS. B.

SOK EZREDÉV MULTÁN

Egyszer eltűnik majd életünk,
Mint a tűnő pára.
Évtized, évszázad, évezred
Ejti a homályba
Nem tartja számon már senki sem,
Emlékezve rája,
Elporlik élet, szeretet
S merül a homályba.

Itt jár sarkunkba a rettenet,
Kivonva szablyája!
A szív dobban és sikoltja: - NE!
S halál nyúl utána!
És hiába jön új évezred:
Nincs, ki várna rája!
"De akkor már ott leszek Uram,
Egy dicső hazába!"

CS. B.

JÓ ÖREG ORGONÁNK

Hű segítőm vagy te nékem
Jó, öreg orgonánk.
Szép hangod száll tisztán, zengőn
S dicséri jó Atyánk!
Kedves hangod emelte fel
Lelkeknek ezreit:
Zengett és hirdette Isten
Jóságát és tetteit!

Te olyan vagy, mintha élnél
S lelked mélyéből szállna fel,
szív háláját közvetíted,
S úgy jut Isten trónjához el!

Száll a hálaadó zsoltár
Örömteli dala,
Majd a gyásznak, könyörgésnek
Bánatos dallama.
Híven kísérted e népet
Évszázadokon át!
Ajándékul kaptunk s érted:
Áldjuk az Ég Urát!

Múlik immár öt évtized,
S együtt szolgálsz velem,
Te kedves, jó segítőtárs,
Hűséges hangszerem!
Szárnyalón zengett hangod, az
Istentiszteleten!
Kedves és hű szolgatársam
Voltál te - énnekem!

1997, dec. 28. CS. B.

HÓFEHÉR TEMPLOMUNK

Évszázadok óta áll már
Urunk hajlékául szolgál.
Hívő őseink emelték,
Istenünknek építették.
Örömmel, hittel áldoztak
S reánk szép templomot hagytak

Mint erős vár magasodik,
Hová népe gyülekezik.
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK
Őbenne oltalmat nyerünk!
Mind, kik az Urat kívánták
E hajlékban megtalálták!

Sok ezren, kik ide járnak,
Isten szava után vágynak.
Igéjével találkoztak,
Jézus által taníttattak.
Krisztusnak keresztje, vére
Volt lelkünknek üdvössége!

Népes volt-e gyülekezet,
Szép, nagy templomot építette.
Hófehér, meszelt falai,
Boltívei, oszlopai,
Kedves hangú orgonája,
A szívünknek nagyon drága!

Csodálatos, szép oltára,
Kegyelmének bizonysága:
Hirdeti Urunk Szentségét,
Életünk szent reménységét!
Megterített "Úr asztala
Életet ád számunkra"

Utolsó időknek jele,
Megfogyott Gyülekezete:
Elkerültek más vidékre,
Van sok, kit a hűtlensége,
Hitetlen világnak szava,
Templomától elsodorta!

Szeressétek e Hajlékot!
Mit Isten nekünk állított!
Kövessük Krisztus Urunkat
Egyetlen közbenjárónkat!
Ő önként halt meg éretted:
Hogy legyen örök - ÉLETED!

(1995) CS. B.

A KRISZTUSBAN

Ki Benne hisz, annak már itt
Örök élete van.
Nem rendülhet meg a hite
Hitének harcában!
Mert Krisztusban, Pásztorában,
Örök védelme van!
Nem veheti azt el tőle
Sem élet, sem halál!
Támadja bár ördög, pokol,
Hű védelmet talál!
Húzza bár a bűn a mélybe,
Őt el nem nyelheti!
Mert Krisztusa, Megváltója,
Örök üdvösség adója,
Üdvöt szerzett neki!

1998. CS. B.

K É R D É S

BALDACHIN, FÉNY POMPA, FOGADTATÁS:
"Egy ember dicsőségére"!

Hová sorolható Uram itt:

A SZEGÉNY ÖZVEGY
" KÉT FILLÉRE"?!

1998. CS. B.

MERT TE LEHAJOLSZ

Lehajoltál Uram az útszéli vakhoz,
Pedig rád már a Golgota várt!
Koldusok közt a legnyomorultabbhoz:
Hallottad, hogy a porból kiállt.
Hallottad, és mert Te érte is eljöttél:
Drága Főpap! - Mert szeretted őt
És nem hagytad ott örök vakságában,
Meggyógyítod Te a szenvedőt!

Gyógyíts bennünket is hűséges Krisztusunk,
Ó lásd meg vak, koldus életünk,
Te áraszd ránk Lelkednek világosságát,
Fényed ragyogja be - életünk.


CS. B.

KÉRELEM

Hadd újuljon szívem
Énnekem naponta,
Romló porsátorban
Legyen újulása.
Uram! Ha a földi
Kell, hogy majd szenvedjen,
A belső emberben
Add! - Hogy béke legyen!

MEGTÖRVE, HÁLÁT ADOTT

Hálát adtál érte,
Amikor megtörted
Urunk! - Világ Ura,
Köszönettel vetted!
A megtört kenyeret:
Hálád szállt Atyádhoz,
Pedig közel volt már
"Megtörettetésed"!
Készültél már Uram,
A KERESZTHALÁLHOZ!

CS. B.

A KEGYELEM

Nem jár csak annak, ki
Ül a bűnnek börtönében!
Kétségek közt várja,
Tán részesül kegyelemben.
Nincs más reménye.
Bűnbánattal, csak azt hiszi,
Hogy Legfőbb Bírája,
Egyszer megkegyelmez neki.

1997. CS. B

MINDIG VELEM

Add, hogy lássam Uram,
Hogy Te mindig mellettem vagy.
Ha meglankad hitem
S úgy látom, hogy minden elhagy.
Hogyha kétség gyötör,
Vagy bánat tépi szívemet,
Ha megsebez a bűn
S megrabolja életemet.

Te légy akkor nékem
Új fénysugár a homályban,
És ne hagyd elveszni
Lelkemet, nagy magányában!
Ragyogjon fel újra
Az örök Evangéliom:
Hogy értem haltál meg
És Te nem hagysz el - Jézusom!

CS. B.

F O H Á S Z

A hogy a latornak
Kegyelmeztél hű Krisztusom
És rá árasztottad:
Ingyen -drága kegyelmedet!
Kegyelmezz nékem is,
Mielőtt még hozzád megyek.

1997. CS. B.

NÁTÁNAEL

Jézus előbb látta már őt
Mielőtt még hozzá ment.
S a Mester igaz emberként
Ismerte fel Nátánaelt!

Pedig Ő a mélyre látott,
A lelkeknek legmélyére.
Látja szennyes szívünket,
Ezért hullott: - Drága vére!

CS. B.

JÉZUSSAL

Úgy tudod csak követni Őt,
Ha mindent néki adsz!
Követed a lába nyomát,
S mindig vele maradsz.
Engeded, hogy kézen fogva
Vezessen hű Urad!
Mert, ki nem így követi Őt,
Elveszhet, s lemarad!

1997. CS. B.

JÉZUSSAL

Úgy tudod csak követni Őt,
Ha mindent néki adsz!
Követed a lába nyomát,
S mindig vele maradsz.
Engeded, hogy kézen fogva
Vezessen hű Urad!
Mert, ki nem így követi Őt,
Elveszhet, s lemarad!

1997. CS. B.

A LÉLEK BÉKÉJE

Ha lelkünknek békéje van,
Belső békessége,
Mint a tükörsima víznek,
Lelátsz a mélyérre.
Árad szeretet, békesség,
Mely belőle ered:
Boldogság, derű mutatja,
Ha van ilyen neked.

Csodálatos, drága érték,
Felbecsülhetetlen!
Lelkünknek drága békéje
Megfizethetetlen!
Tisztaság, öröm,szeretet
Ennek ajándéka,
Ha Krisztus szívünkben élhet
És Ő a - lakója!


CS. B.

L A O D I C Z E

Földi életünknek
Jártában, keltében
Sokszor megfordulunk
Szép Laodiczében.
Gazdag, szép e város,
Van is sok lakója!
Környékén pompázik
Gazdag, termő róna.

Bőségben élnek ők,
Nem küzdenek gonddal,
Gazdag nép lakik itt,
Telve földi jóval!
Gazdagon adatik
Az Isten áldása,
Mégsem nyílik ajkuk
Forró háladásra!

Tűző nap itt nem süt,
Nincs télnek hidege,
Népét foglyul ejti,
Enyhe "langymelege"!
Nincs szükségük nékik
Forró hitre, hévre!
"Lassan, lassan látszik:
"Mezítelensége"

Nem is gazdagok ők,
Vakok- nyomorultak!
Az áldó Istentől
Régen elfordultak!
Erre figyelmeztet
Az Isten igéje:
Ne kívánkozz soha,
Szép Laodiczébe!

1997. CS. B.

SZENT KARÁCSONY

Fehérbe öltözik
Most az egész világ.
Ünneplőben várja
Az Istennek Fiát!
Boldog várakozás
Lesz úrrá a tájon
Szent karácsony estén
Ezen a Világon!

Betlehemi csillag
Ragyog fenn az égen,
Angyal kar jelenik
Betlehemi éjben!
Pásztorsereg indul
Sietve keresni
A kisded Jézusnak
Tisztességet tenni!

Kis istálló mélyén
Vetett Isten ágyat,
Úgy küldte el fiát
S adta a világnak.
Adta mindazoknak,
Akik hisznek Benne!
Általa lett miénk:
Az Isten kegyelme!

1997. CS. B.

I D Ő

Fut az idő, egyre halad…
Sodor és magával ragad!
Foglyul ejti életünket
S, mint rabot hordoz bennünket!
Nem léphetek ki belőle,
Könyörtelen visz előre.
Elrabolta gyermekségem,
Ifjúságom sincs már régen.
Elrabol testi épséget,
Letöröl minden szépséget!
Elterül, a múlt mögöttem
S elfogy a jövő előttem!

De tudom: - az idő felett
Van reménység! - Van kikelet!
És, ha majd itt időm lejár,
Véget vet néki a halál,
Vár majd engem, Ki szeretett!
Kézen fog és haza vezet!
Ő! - Ki itt is fogta kezem,
Védett, oltalmazott engem,
Velem volt földi harcokban,
Gyengeségekben, bukásokban.
Vére törölte bűnömet,
Mert engem nagyon szeretett!

1997. CS. B.

CSÜGGEDÉS

Mikor elhalványul
Hitem és reményem,
Örömöm megfakul
S kétség gyötri szívem,
Bizonytalanná lesz
Ígéreted nekem,
Fejem lecsüggesztem,
Nincs erőm már nékem.

A szívemnek mélyén
Csüggedés lesz az úr:
A kétség utamra
Teljesen ráborul.
Bánat foglalja el
Az örömnek helyét,
És nem leli szívem
A megbánás helyét.

Mert bűn minden Uram,
Hol ilyenkor járok.
Áldást, szabadulást,
Nem Tetőled várok.
Tulajdonom lesz, mit
A Sátán küld nékem
S megrabolja szívem,
Hitem és reményem.

Úr volt szívemben már
Sokszor csüggedésem,
Melyből szabadítóm,
Csak Te lettél nékem!
Add tudnom, ha próbálsz
S hitem kutatod,
Csüggedés verméből
Kiemel Szent Karod!

1997. CS. B.

N I N C S E N

Nincs itt maradandó város,
Mely itt megmaradna!
Ne pusztítaná enyészet,
Vagy tán atombomba.
Mert szú rágja gerendáit
S az idő vas foga!
Nincs maradandó városunk,
Amely megmaradna.

Nincs hős, kire felnéznek,
És örökké győzne.
Jószándék, becsület, hírnév,
Hull a feledésbe!
Lehet kedves a szívünknek,
S egyre csak követjük…
Míg rájövünk végre, hogy ezt:
"Istennél keressük!"

CS. B.

MERT SZERETTÉL

Mehettem hozzád, mint
Koldus és elveszett.
Átadhattam neked,
E szennyes életet
Ezernyi bajával,
Bűneim terhével,
Minden nyomorával.

Lerakhattam eléd,
Máshova sehova,
Mert nincs menedék
Hol bűnösök sora
Lelhetne kegyelmet,
Csak egyedül Benned!
E drága vér elég,
Mely érettem hullott
S lehetek a tiéd!

Ó! - Mert elég e vér,
Áldozva életet!
Értem a hűtlenért.
Kínok mélyére szállt,
Vállalva Golgotát!
Legyőzve bűnt, halált
Hű Krisztusom, hogy én
Lehessek a Tiéd!


2001. CS. B.

MEGERŐTLENÜLVE

Akkor látszik kicsiny hitem,
Amikor vész zúg felettem.
Nem jön a számomra segély
És kétségek gyötrik lelkem.
Csüggedten egyedül járok
És már semmi jót nem várok,
Elborítnak bősz hullámok:
"Míg Jézus rád nem találok"!

1998. CS. B.

HARC

Mindenütt harc folyik
Élhetsz bárhol a Világon,
Mindenütt támad itt
Bűn, halál, hogy leigázzon!
Kitárni nem lehet
Futhatsz vissza, vagy előre
Hasztalan! - Utól ér
Nem menekülhetsz előle!

Mindenütt bűn a bűn
És reád van vágyódása!
Bármerre visz utad:
Kelet, nyugat mind hazája!
Mint honpolgár vár rád,
Ott marad mindig melletted,
S ha nem harcolsz híven,
Üdvösséged elvesztheted!


Szent és drága remény,
Hogy eljött értem Királyom,
Jézusom Ő - ki Úr,
Győzött bűnön és halálon!
Nem rémít már többé
Sátán és bűn nagy ereje,
Megváltóm, Krisztusom
Keresztfáján őt győzte le!

1998. CS. B.

EFEZUSBÓL - LAODICZÉBE

Jó távol volt tőle: - Efezustól
Laodiczének szép, gazdag városa.
Két város népe: - az egyik szegény,
Míg Laodicze - a "bőség kosara!"


Efezus harcolt:- bűn, halál ellen!
Szívük mélyén hittek: a hű Istenben!
Szegényen,! - De hittek, "szent szavának"!
S örvendeztek szabadításának!


Laodiczében nyüzsgött az élet!
Langymeleg volt hitük s világi élet,
Így kerültek ők - a széles útra
S nem volt már szükség: - Isten áldására!


S hangzott feléjük: - Isten szava
Nem hallgat rám e nép:- intő szavamra.
Nem látja azt, hogy vak! - S mezítelen!
Nem ismer már engem! - S én sem ismerem!

CS. B.

ÚJ ÉVHEZ ÉRVE

Előre tekint most szemünk
Bizonytalan jövőbe.
Bárhogy kutat tekintetünk,
Nem lát semmit belőle.
Pedig itt van előttünk már,
És lépnünk kell előre!
A múló idő megragad,
S átvisz a jövendőbe!

Úgy kell most nékünk indulni,
Mint utunknak zsellére,
Vissza nem lehet fordulni,
Nincs ösvény visszafele!
Rémíthet bár mély szakadék,
Göröngy sértse lábad fel.
Nem veszhetsz az úton el. Ha:
Szíved az Úrra figyel!

Jöhet betegség, vagy halál
"Nemszeretem" - rossz napok,
Próbák tüzében, hogyha jársz
És a napok gonoszok!
Fölé emel hű Krisztusod
És megtart erős karja,
Mert szereti, az övéit
S megőrzi szent hatalma!

CS. B.

ÚJ ÉVHEZ ÉRVE

Előre tekint most szemünk
Bizonytalan jövőbe.
Bárhogy kutat tekintetünk,
Nem lát semmit belőle.
Pedig itt van előttünk már,
És lépnünk kell előre!
A múló idő megragad,
S átvisz a jövendőbe!

Úgy kell most nékünk indulni,
Mint utunknak zsellére,
Vissza nem lehet fordulni,
Nincs ösvény visszafele!
Rémíthet bár mély szakadék,
Göröngy sértse lábad fel.
Nem veszhetsz az úton el. Ha:
Szíved az Úrra figyel!

Jöhet betegség, vagy halál
"Nemszeretem" - rossz napok,
Próbák tüzében, hogyha jársz
És a napok gonoszok!
Fölé emel hű Krisztusod
És megtart erős karja,
Mert szereti, az övéit
S megőrzi szent hatalma!

CS. B.

JÖVEVÉNY ÉS ZSELLÉR

Csendes szobám szegletében
A magány tiszta tükrében,
Múltnak sok, sok emlékében,
Jövő közelítésében
Gyötrődöm, vagy reménységben
Elválások sok könnyében,
Gondolkodom életemen.


Életem kis idejében,
Nagy kérdéssel a lelkemben:
Miért jöttem? - Miért lettem?
Miért van jó és rossz köröttem?
Meghallja szívem a gonoszt,
S lelkem ilyenkor háborog!
Vagy, ha harc folyik lelkemben,
És a Lélek vádol engem!


Mert van belül egy kis szikra,
Amely a bűnöst vádolja!
Ezt a szikrát ki plántálta?
Erre a kis rövidtávra.
Hisz alig ér a jövevény,
Érkezik! -S máris megy szegény!
Van értelme? - Van holnapja?!
Valakitől mindezt kapja?


Kis porszemét teremtette
Hatalmas és szent Istene,
Nem is élhetne itt másként,
Ha nem lenne őrizetként
Ővele hatalmas karja!
Mert a jövevényt és zsellért
A Krisztusban szeretgeti:
Gondol reá és megtartja!


Boldog porszem jövevénye
Mindaz, ki megérti végre
Istenének szeretetét:
Ő az, Ki adta életét
S elindította egy útra:
"Mindet szent Fiára bízva"!
Aki mindnek fogja kezét,
Ki csak rábízza életét!
Mert úgy boldog és magasztos,
El nem múló küldetésünk:
Kis porszem bár - Néki kedves!
Mert a Krisztus meghalt értünk!
Hogy minden kis jövevénye
Eljusson majd az Életre!
Hogy, mint hálás szívű népe
Itt!-S odaát! - ŐT dicsérje!

CS. B

HÓVIRÁG

Csak egy kicsit engedjen
Szigorából a tél.
Enyhe fuvallat kell csak,
Amely téged elér:
Azon nyomban megjelensz,
Kelyhedet kitárod!
Szívünkben is tavasz kél,
Ha látjuk virágod.

Nem győz le téged a tél,
Jöhet még hó s a fagy,
Lehajtja gyenge szirmod,
De vívod harcodat!
Támad bár, hogy legyőzzön
Zord télnek vasfoga,
Te mégis győztes maradsz
Tavasz kis - virága!

CS. B.

ADD, HOGY LEGYEK KÉSZEN

Majd, ha győz a bűnöm zsoldja,
S életfonalam elvágja,
Szent végzésed lesz az Uram,
Ha bevégzem földi utam.
Adj hitet, hogy megköszönjem:
"Ajándékod volt életem"!
Boldogan áldjon a szívem,
"Megváltottad szent véreden"!
Nem rettent már bűnöm zsoldja,
Mert Krisztusomnak váltsága
"Átsegít szent Országodba"!

1995. CS. B.

HŰ UTITÁRS

Bárki kérhetett Tégedet
Kérése szívedhez talált,
Készen várta segítséged
Azt, ki bajában rád talált!

Egy hely van csak e Világon,
Akihez a bűnös mehet
S, ha szíve mélyéből sóhajt,
Lábadhoz mindent letehet!

Nem küldesz el soha, senkit,
A lábadhoz leroskadót,
Mert látod a szív legmélyét,
Szánod a hozzád fordulót!

Mert, Te itt vagy közelemben
Itt vagy és kísér hűséged:
S lakozni akarsz szívünkben,
Érezhetjük segítséged!

Drága pásztor: reménységünk!
Velünk vagy egy életen át:
Értünk haltál s tiéidnek:
Megszerezted az Üdv Honát!


2006. nov.8. CS. B.

HŰ UTITÁRS

Bárki kérhetett Tégedet
Kérése szívedhez talált,
Készen várta segítséged
Azt, ki bajában rád talált!

Egy hely van csak e Világon,
Akihez a bűnös mehet
S, ha szíve mélyéből sóhajt,
Lábadhoz mindent letehet!

Nem küldesz el soha, senkit,
A lábadhoz leroskadót,
Mert látod a szív legmélyét,
Szánod a hozzád fordulót!

Mert, Te itt vagy közelemben
Itt vagy és kísér hűséged:
S lakozni akarsz szívünkben,
Érezhetjük segítséged!

Drága pásztor: reménységünk!
Velünk vagy egy életen át:
Értünk haltál s tiéidnek:
Megszerezted az Üdv Honát!


2006. nov.8. CS. B.

FÖLDI HAZÁNK

Olyan vagy kis földi hazánk,
Mint kis, puha fészek.
Melyet a kicsike madár,
Egy ágon épített.
Hajtogatja bár szélvihar,
Eső eshet rája.
S a kis fészek védelmet ád:
Vigyáz lakójára!

Védelmezi éjjel, nappal
A lakóit híven.
Nap hevétől, támadástól
Támaszt nyújt szelíden.
Rejtve van a lombok között,
Bár bősz vihar rázza
És mégsem hull le a mélybe:
"Isten vigyáz rája"!

Mi is száguldunk az űrben
Szédítő pályánkon.
Mint kis fészek, úgy repülünk
Csillag-közi úton.
Ezer veszély környékezi
porszemnyi létünket
S kicsi fészkünk építője
Védelmez bennünket!

Tökéletes e kis fészek
Óriások között,
Pedig könnyen pusztítanák
Kóbor üstökösök.
Bizton halad a pályáján:
Mert a "Kozmosz URA"
A mi szerető ISTENÜNK
Bölcsen kormányozza!

CS.B.

VÁRTÁN

Őrködni kell itt e vártán
S kitartani ébren.
Éjnek utolsó harmadján,
Örök készenlétben!
Mint tölgy,- mely a szirten állva
Áll rendületlenül:
Vihar tépi, villám sújtja
Helyt áll szüntelenül!

Hosszú őrállásnak végén
Gyengül már ereje,
Támad a vész s a vad vihar,
Mégsem döntheti le.
Lent a mélyben csodás erő,
Szent forrás táplálja:
Erőt ad a tépett fának
S megtartja harcában!

Nem szűnik és végig tombol
Viharnak ereje!
Nehéz a harc, már, már győzne
S széttépné lángheve,
De a drága fundamentum,
Amelyen a fa áll,
Erősebb a bősz viharnál
S nagyobb, mint a-halál!

1997.CS.B.

HADD ZENGJEN

Hadd zengjen szívemben
Dicséret és hála
Jutna el a kérésem
Mennyek országába.
Meghallanád Uram
Halk dicséretemet,
Látná tekinteted
Porszem életemet.

Hadd áldana Téged
E fáradt, gyenge szív
örvendezne lelkem,
Akit majd haza hívsz.
Készülne örvendve
Tehozzád Istenem
Oda!- Hová helyet
Készített mesterem.

Ó, bár értsem szavad,
Amit szólsz énnékem
Lenne szent valóság
Igéd szava bennem.
Betölthetné lelkem
S szívemnek legmélyét.
Táplálná szüntelen
Életem reményét!

Mert Te adtad Uram
A reménységemet!
Tőled nyertem s kapom
Naponként, hitemet.
Jézusban elküldted
A Te váltságodat
S nyerhettem benne
Uram irgalmadat!

Nem lesz nekem elég
Az örök-életem
Meghálálni Néked,
Őt! - Kit adtál nékem
Rajtam megújuló,
Ingyen kegyelmedért
Értem feláldozott,
Jézus Krisztusomért!
Hadd zengjen, hadd áldjon
Jusson el Tehozzád
Nagy szeretetedért
Láthassam majd Orcád
Legyen tulajdonod
Elmúló életem
S örvendezve áldjon.
Mert hazavársz engem!

CS.B.

HITBEN JÁRNI.

Úgy szeretnék járni Veled
Hitben, nem látásban.
El nem engedni a kezed
Fényben, sem homályban.
Bizton én csak akkor járok,
Ha követlek uram:
Tűnik nyomodban a kétség
S bizton járom utam!

Mikor jönnek sötét napok.
Fény sehol sem ragyog
Add! - Lássam, hogy ott vagy velem,
Megvéd erős karod!
Mert erősebb vagy Te Atyám
Minden ellenségnél,
Hitben járva ott vagy, őrködsz
Szívem rejtekénél.

Ki hitben jár, Te vagy annak
Mindig erőssége!
Erősíted, védelmezed,
Benned van reménye.
Erőt kap, - ha kéri Tőled
Mindaz, ki hitben jár.
Felemeled, ha elbukott
S Veled "hazatalál"!

CS.B.

SZENT EMLÉKEZET

Hófehér, kedves, kis templom
Templomi csendjében
Elmereng lelkem múlt századok
Régmúlt idejében.

Ide jártak Ők is, Szüléim
E kedves hajlékba,
Ide hozta mindet öröme,
Vagy bűnbánata.

Jártak ide Ők, még - ezeren!
"Jött a népes csapat"!
Ezrek ajkán zendült még akkor
A hálaáldozat!

Ó, de hányszor csendült fel Uram
A hál
adás hangja!
Hányszor hirdettetett nékik:
"Krisztusom váltsága"!

Hány őszinte bűnbánat - könnyet
Törölt Krisztus vére?
Hány elveszett bűnösnek lett itt :
"Örök üdvössége"?

Hányszor áradt szét Szentlelkednek
Tisztító ereje!
És lettél megtévedt nyájadnak:
"Megtartó Istene"!

Hány vitetett az üdvösségre,
Kik már eltávoztak?
Akik hittek hű Krisztusuknak
S Benne megtartattak!

Sok megüresedett, kedves pad
"Sokuk kedves helye"!
Kik koptatták Házad küszöbét
Mind nálad vannak-e?
Légy áldott e Szentekért Uram!
Szálljon halleluja!
Mert, Te voltál és Te vagy örökké
Az "Életnek Ura"!

1998. CS.B.

A HIT

Ó hit, ó te csodás
Te fennen lobogó!

Te próbák idején
Alig pislákoló.
Ki Égbe emeled
Olykor a lelkemet,
S a bánat idején
Vigasztalsz engemet.

Te isteni szikra,
Felülről érkező.
A bánatot, könnyet,
Mindig letörlő,
Drága ajándék vagy,
Mi nékem adatott.
Ki Istenhez emelsz
S utam világítod.

Te világolj nékem
Itt a földi úton
S ha sötétség támad
Fényed világítson.
Légy te nagyon drága,
Lakozz a lelkemben,
Ki ne aludj soha!
Erősödjél bennem!

Mint kicsiny mustármag
(Bár akkora lennél)
Parányi, kis fényed
Kedves az Istennél.
Legyél énnekem is,
Éppen olyan drága,
Mint annak, ki adott
S féltőn vigyáz rája!

Hit! - Ragyogjon fényed,
Mikor csak fellobbansz!
S amikor pislákolsz,
Utolsót - ne lobbanj.
Tudom nem hamvadsz el
Itt e földi úton,
Mert őriz s nem olt el:
MEGVÁLTÓM,KRISZTUSOM!

1998 CS.B.