HÁLAADÁS

Mint felrebbenő sas a fészke felett,
Védőn kiterjeszti szárnyait
S nem érheti fészkét veszedelem,
Mert fölötte Király - őrködik!
Féltve őrzi fészkét - szirt magaslatát,
Féltett e hely! - Mert Néki drága!
Itt gyúl ki először a hajnal fénye,
Itt ragyog fel - nappal világa!

Bőven áradt itt Uram szereteted,
Fölötte tartva szent kezedet.
Mert szeretted, védted, oltalmaztad
És Te őrizted itt népedet!
Kerested itt elveszett bárányaid,
Árasztva Igédnek bő záporát!
S az, ki elfogadott Téged, Jézusom:
Véreden nyert itt örök hazát!

Amit itt cselekedtél hű Krisztusunk
Nincs szív - nincs annyi forró hála,
Mely mindenért buzgón hálát adhatna,
S Tenéked mindent meghálálna.
Add, hogy lássuk most hűséges jó Urunk
Számunkra áldásod kegyelem!
Sasszárnyaidon hordozod itt néped
S elég számunkra e védelem!

1997.CS. B.