NOVEMBERI KÖD

Novemberi, hajnali köd
Szétterült a messzi tájon.
Befödött, eltakart mindent
S eltűnt minden a Világon.

Nem maradt más, mint szürkeség,
Mely el nem múlna magától,
Mint bizonytalan jövendő
Titkát rejtő, szürke fátyol.

Hogyha tudnám, eloszlatnám,
Hogy mindent lásson szemem,
De csak Nap sugára bontja,
Melyet Te adsz én Istenem!

Oszlasd el a szívemben is,
Mikor köd telepszik rája,
Te adj új fényt a lelkembe
S áraszd gazdagon reája.

1997.CS. B.