L A O D I C Z E

Földi életünknek
Jártában, keltében
Sokszor megfordulunk
Szép Laodiczében.
Gazdag, szép e város,
Van is sok lakója!
Környékén pompázik
Gazdag, termő róna.

Bőségben élnek ők,
Nem küzdenek gonddal,
Gazdag nép lakik itt,
Telve földi jóval!
Gazdagon adatik
Az Isten áldása,
Mégsem nyílik ajkuk
Forró háladásra!

Tűző nap itt nem süt,
Nincs télnek hidege,
Népét foglyul ejti,
Enyhe "langymelege"!
Nincs szükségük nékik
Forró hitre, hévre!
"Lassan, lassan látszik:
"Mezítelensége"

Nem is gazdagok ők,
Vakok- nyomorultak!
Az áldó Istentől
Régen elfordultak!
Erre figyelmeztet
Az Isten igéje:
Ne kívánkozz soha,
Szép Laodiczébe!

1997. CS. B.