MULT

Letűnt évtizedeimből,
Halvány ködfátylon át:
Int felém a múlt emléke,
Lebbentve fátyolát.

Int: - kisgyermek éveimnek
Boldog, szép Világa.
Int: - Könnyelmű Ifjúságom
Öröme, bukása.

Int: - a hosszú életkornak
Sokezernyi képe
S már itt jár közel, mögöttem
Az ősznek emléke.

Fájna tán a távoli múlt,
Mely régen itthagyott,
Fájna, hogy vissza nem jönnek
Boldog pillanatok.

Téphetné szívem a jelen:
Romló porsátorom,
De szívemben él az öröm
S el nem hagy utamon!

Sok, sok bűnöm, mulasztásom,
Nem vádol már engem,
Mert szerettél, s megváltottál
Hűséges Mesterem!

1997.CS. B.