JÖVEVÉNY ÉS ZSELLÉR

Csendes szobám szegletében
A magány tiszta tükrében,
Múltnak sok, sok emlékében,
Jövő közelítésében
Gyötrődöm, vagy reménységben
Elválások sok könnyében,
Gondolkodom életemen.


Életem kis idejében,
Nagy kérdéssel a lelkemben:
Miért jöttem? - Miért lettem?
Miért van jó és rossz köröttem?
Meghallja szívem a gonoszt,
S lelkem ilyenkor háborog!
Vagy, ha harc folyik lelkemben,
És a Lélek vádol engem!


Mert van belül egy kis szikra,
Amely a bűnöst vádolja!
Ezt a szikrát ki plántálta?
Erre a kis rövidtávra.
Hisz alig ér a jövevény,
Érkezik! -S máris megy szegény!
Van értelme? - Van holnapja?!
Valakitől mindezt kapja?


Kis porszemét teremtette
Hatalmas és szent Istene,
Nem is élhetne itt másként,
Ha nem lenne őrizetként
Ővele hatalmas karja!
Mert a jövevényt és zsellért
A Krisztusban szeretgeti:
Gondol reá és megtartja!


Boldog porszem jövevénye
Mindaz, ki megérti végre
Istenének szeretetét:
Ő az, Ki adta életét
S elindította egy útra:
"Mindet szent Fiára bízva"!
Aki mindnek fogja kezét,
Ki csak rábízza életét!
Mert úgy boldog és magasztos,
El nem múló küldetésünk:
Kis porszem bár - Néki kedves!
Mert a Krisztus meghalt értünk!
Hogy minden kis jövevénye
Eljusson majd az Életre!
Hogy, mint hálás szívű népe
Itt!-S odaát! - ŐT dicsérje!

CS. B