SOK EZREDÉV MULTÁN

Egyszer eltűnik majd életünk,
Mint a tűnő pára.
Évtized, évszázad, évezred
Ejti a homályba
Nem tartja számon már senki sem,
Emlékezve rája,
Elporlik élet, szeretet
S merül a homályba.

Itt jár sarkunkba a rettenet,
Kivonva szablyája!
A szív dobban és sikoltja: - NE!
S halál nyúl utána!
És hiába jön új évezred:
Nincs, ki várna rája!
"De akkor már ott leszek Uram,
Egy dicső hazába!"

CS. B.