I D Ő

Fut az idő, egyre halad…
Sodor és magával ragad!
Foglyul ejti életünket
S, mint rabot hordoz bennünket!
Nem léphetek ki belőle,
Könyörtelen visz előre.
Elrabolta gyermekségem,
Ifjúságom sincs már régen.
Elrabol testi épséget,
Letöröl minden szépséget!
Elterül, a múlt mögöttem
S elfogy a jövő előttem!

De tudom: - az idő felett
Van reménység! - Van kikelet!
És, ha majd itt időm lejár,
Véget vet néki a halál,
Vár majd engem, Ki szeretett!
Kézen fog és haza vezet!
Ő! - Ki itt is fogta kezem,
Védett, oltalmazott engem,
Velem volt földi harcokban,
Gyengeségekben, bukásokban.
Vére törölte bűnömet,
Mert engem nagyon szeretett!

1997. CS. B.