VÁRTÁN

Őrködni kell itt e vártán
S kitartani ébren.
Éjnek utolsó harmadján,
Örök készenlétben!
Mint tölgy,- mely a szirten állva
Áll rendületlenül:
Vihar tépi, villám sújtja
Helyt áll szüntelenül!

Hosszú őrállásnak végén
Gyengül már ereje,
Támad a vész s a vad vihar,
Mégsem döntheti le.
Lent a mélyben csodás erő,
Szent forrás táplálja:
Erőt ad a tépett fának
S megtartja harcában!

Nem szűnik és végig tombol
Viharnak ereje!
Nehéz a harc, már, már győzne
S széttépné lángheve,
De a drága fundamentum,
Amelyen a fa áll,
Erősebb a bősz viharnál
S nagyobb, mint a-halál!

1997.CS.B.