A TE HŰSÉGED

Megláttattad újra velünk urunk
Szeretetednek nagyságát,
Amikor vész zúgott felettünk,
Szíved végtelen irgalmát!
Mikor betegágyunk mellett,
Ott állt már a zordon halál,
De Te nem adtál engedélyt neki,
Kegyelmed nagyobb nálánál!

Megsebesítesz, de kötözöl is
Te aláhajló szeretet!
Patakban folyhat könnyeim árja,
Akkor is fogod kezemet.
Te soha nem engedsz több terhet rám,
Erőt ád szentséges karod.
Hűséged velünk volt, nem hagyott el,
Halálunkat nem akarod.

1997. CS. B.